A Kálvária templom udvarán elhelyezett 14 állomást (stációt) végigjárva, a jelenlévők Schönberger Jenő püspök atyával együtt Jézus szenvedéséről és kereszthaláláról elmélkedtek. Isten Fiára tekintettek, az Ő szenvedéséből merítettek erőt a hétköznapok küzdelmeihez, és megerősítést kaptak abban, hogy – „ne féljenek akkor, amikor a szeretet túl sokat követel, amikor a szeretet áldozatot kíván.”
A szabadtéri ájtatosság a világiak irodája és az ifjúsági iroda közös szervezése volt. A szervezők ezzel az alkalommal is kapcsolódtak a Szentatya által meghirdetett Családok Éve imaszándékához. A családok keresztútját elmélkedték át közösen, és Krisztus keresztje alá helyezték a családok nehézségeit, küzdelmeit, botlásait, de a fájdalmas veszteségek tapasztalatait is.
Ft. Simon Attila ifjúsági és ministráns lelkész, Kalkuttai Szent Teréz anya gondolatait idézte: „A szenvedés önmagában véve semmit sem ér, de a Krisztus passiójában részt vevő szenvedés, nagy ajándék: Isten szeretetének egyik jele, mert úgy mutatta meg e világ iránti szeretetét az Atya, hogy Fiát adta értünk.”
A keresztúti ájtatosság végén, arra kérte a résztvevőket, hogy tartsanak ki az imádságban, vegyenek részt a Szent Háromnap szertartásain, azért, hogy a húsvéti örömhír hiteles tanúi lehessenek.
